Maflázia [antikvár]

Táblái kissé kopottasak. Volt könyvtári példány.
"Csókolj meg! - kiáltotta a sárkány, mely már sok vitéz lovagot fölfalt, mert nem voltak hajlandók megcsókolni őt. - Hogy megcsókoljalak? - dünnyögte a herceg. - Ha csak az kell! Akármit egy békességes helyért. S ezzel megcsókolta a sárkányt, mely azon nyomban átvedlett gyönyörűséges királykisasszonnyá..." Dragonissza úrnő egyik alapítója lett annak a nevezetes királyi háznak, amelyből hősünk, Villó királyfi is származott. Ama nevezetes keresztelőn, ahová illik meghívni a tündéreket is, egy rosszmájú, gonosz tündér túl sok ésszel verte meg Villót, mondván: "Gyermekem, légy te túlontúl okos!" Így aztán a királyfi nem hisz olyan csudálatos kacatok varázserejében, mint a hétmérföldes csizma, a láthatatlanná tévő süveg, a soha-ki-nem-csorbuló kard. Villó balszerencséjére beleszeret Rozalindába, s hogy szerelmét elnyerje, meg kell mérkőznie a tűzokádó sárkánnyal, így kénytelen elveiből engedni, és a megvetett varázstárgyak mindegyikét használja a győzelem érdekében. Hősünk, Villó már révbe ért, ám fia, Rikárdó herceg apja meglepő ellentéte: egy lépést sem tesz a mesés eszközök nélkül. Villó király elhatározza, hogy embert farag a fiából, és minden csudás erejű tárgyat hét lakat alatt tart. Rikárdó kalandos útja csak azért végződik szerencsésen, mert szerelmese, Grizelda, aki mellesleg boszorkány, mindig a kellő időben segít rajta. Lang lebilincselően érdekes meseregényét Göncz Árpád bravúros fordításában, Réber László nagyszerű grafikáival jelentetjük meg. Az ész bajjal jár, mondták valaha. Ez nem igaz. Nagyon okosnak lenni nem baj, sőt, nem is szégyen – csak az a fontos, hogy meg ne tudják. Legjobb, ha magunk sem vesszük észre. Igazán okos királyfi csöndben is tud maradni. Királynak, királyfinak lenni általában egész jó foglalkozás. De a királynak is vigyáznia kell a sárkányokkal meg a királynékkal, és királyfinak sem árt, ha jó a népszerűségi mutatója. Továbbá becsapja magát, aki azt gondolja, hogy a mese – az csak mese. Ha a mesében hisznek, valósággá válik. Andrew Lang könyvét húsz évvel ezelőtt Göncz Árpád fordította magyarra Karinthy Frigyes Micimackó-módszerével (a magyar nyelv kevésbé elterjedt, mint az angol, ezért nem árt, ha a magyar fordítás kicsit mulatságosabb az angol eredetinél). Az illusztrációkat, amelyek nem megmutatnak és magyaráznak, mint egy kimerevített filmkocka, hanem szárnyra bocsátják az olvasó gyerek és gyereklelkű felnőtt mafláziai fantáziáját, Réber László rajzolta.