Lufi és Szamóca [antikvár]

"Amikor az anyukám elkiáltja magát az udvaron, hogy Lufikááám!, akkor csak azért sem szoktam előkerülni. Már ezerszer elmondtam neki, hogy ne hívjon Lufinak, mert réges-régóta nem illik rám ez a név. Olyan vékony vagyok, hogy kiesem az összes nadrágomból." Sokan nem szeretik a becenevüket. Így vannak ezzel Balázs Ágnes legújabb regényének hősei is: Lufi, a fiúsan gézengúz kilencéves nagylány, és Szamóca, aki egy évvel idősebb Lufinál és egyáltalán nem lány, ahogy a nevéből gondolná az ember. Hogyan lesz a gúnynévből becenév? Idomítható-e Kamilla, az aranyhörcsög? Mi a legesleggyönyörűbb ajándék, amit a szüleitől kaphat az ember karácsonyra? Az üdítően vidám történetből mindez kiderül. Ám hogy mit tehet Lufi, ha lefényképezik Szamócával egy nyíllal átlőtt vörös szív alatt, és meg akarják jelentetni a képet az iskolaújságban? Ez már igazán fogós kérdés, amire még nagymama sem tudja a választ.