Lódobogás a szélben [antikvár]

Paták zaját hozta a szél a kihalt mocsár felől: gubancos szőrű vadpónik közeledtek vidám, könnyű vágtában: szilaj, szabad ménes. Egyszeriben elfelejtettem, milyen idegen ez a táj. Megfeledkeztem Hob Torról, a távolban oly kísértetiesen magasodó sötét hegycsúcsról, s egy pillanatra még a lápvidék sivár peremén álló erős kőkunyhót is elfeledtem, amit Anya és én most az otthonunknak hívunk. Egy póni! Van istállónk, s hozzá egy soványka legelőnk is, miért nem tartunk hát pónit? Shelley-nek és mamájának nagy lépés volt Amerikából Angliába költözni. Shelley elhatározta, hogy lesz egy saját pónija, akin majd lovagolni tanulhat, s innentől fogva úgy tűnik, kezdenek jobbra fordulni a dolgok. Ekkor azonban Shelley-nek az az érzése támad, mintha valaki vadászna rá. Ki lehet ez a rejtélyes szerzet? Vajon van valami köze Hob Tor baljós legendájához? Shellyey elhatározta, hogy utánajár, de ez veszélyesebbnek bizonyul, mint amire számíthatott volna.