Bővebb ismertető
A velencei-tó vizét édes, símogatású, langyos, májusi szellő fodrozta. A nádas, mely csak néhol hagyott síkvizet, észre sem vette a kellemes fuvalmat. Nem, mert finom volt, mint az édesanya kezének símogatása gyermeke arcán. Tavasz volt és a természet is gyengédebb ilyenkor. Ezért nem vetett hullámokat a tó vize s nagy volt az öröme, boldogsága a sok vízicsibének, szárcsának kacsának, amelyek belepték a tó tükrét s kéjjel ringatóztak azon.