Kölykök, dilik, szerelem [antikvár]

Lapjai / lapélei foltosak
"Valamikor hajdanán, pontosan 1988-ban - az esküvőnk utáni hajnalon - fogadalmat tettünk: oly sok időt elszúrtunk egymás nélkül, hogy ezentúl mindenhová együtt fogunk utazni!! Egymás nélkül csak azért sem megyünk sehová! Pedig tudtuk, hogy a foglalkozásunk a csavargásról (is) szól. Mégis. Mert bizony tényleg sok időt pocsékoltunk el egymás nélkül: huszonévesen mindketten (alaposan) elrontottuk az első házasságunkat, majd a hónunk alá kaptuk a gyerekeinket - ő a kettőjét, én a hármamat -, és összekötöttük az életünket. Mind az öt gyerek velünk élt (ma már három kirepült!), igazi nagy család lettünk. Merész dolog volt? Naná! Öt gyerek - manapság - komoly házi feladat! De bíztunk magunkban. Egymásban. És erre a nagy kalandra vigyázni akartunk! Nagyon! Vigyáztunk, vigyázunk ma is. Hiszen óriási a felelősségünk!" V. Kulcsár Ildikó arcát és írásait jól ismerik az olvasók legnépszerűbb női hetilapunk hasábjairól. Ismerik és kedvelik okos érzelmességét, humorát és öniróniáját, őszinteségét, nyitottságát. A kitűnő újságíró önéletrajzi ihletésű, csapongó kalandregénye meggyőzően bizonyítja, hogy még a mi zaklatott, undok világunkat is lehet elfogultan szeretni.