Kísértet! Kísértet! [antikvár]

1.Amikor a szerzőt a könyvkiadóban kendermagszakállú tudós lektorai körülülték, s könyve ellen elkövetett összes hibái, vétke, bűne - mint egy fagyveszélyes zord tájék kopasz fájára rátelepedett sötét varjúfelhő- károgásba fogott, holtsápadtan kapott a zsebéhez: És én még meg sem írtam regényem BEVEZETŐjét! Holott abban még kimentegetőzhettem volna magamat." Ekkor keservesen fölszisszent - ahogy Mozsár a vízbe dugott lábával - és ügy fölrántotta a térdét, hogy az állát is beleverte.Mozsár, aki a régi kofahajó-kikötőben a legalsó lépcsőn kuporog, és lába nagyujját óvatosan bedugja a vízbe, úgy fölrántja a térdét, hogy az állát is beveri* Keservesen fölszisszen, de hirtelen a hátában érzi Lala és a lányok semmi jót nem ígérő tekintetét, így csak szelesen hátrafordul, kettéharapva az árulkodó jajszót. Ha Kakas itt állna a közelben, ő is csődöt mondana triplafedeles stopperórájával, olyan villámgyorsan mozog a szögletes, lomha Mozsár.De Kakas különös, veszett hírű üzleteinek egyikét bonyolítja ezekben a percekben. Ezért nem jött el a találkozóra sem. Lala éppen az imént vetette fel a gondolatot, hogy Kakast minősíthetetlen viselkedése miatt közösítsék ki. A szavazást még nem ejtették meg.-Majd utána! - mondja Lala fenyegetően, mire Lulu túlméretezett szája nyomban kettéhasad, és ismét bizonyságot nyer, hogy fökűnően nagy fogai föltűnően hófehérek is.-Addigra majd csak lesz valami enyhítő körülmény - vigyorog Lulu kedvesen.Ami nagy hiba, ó, jaj, csak Mozsár mondhatná meg, hogy milyen igazán nagy hiba. De Mozsár nem szól egy árva kukkot sem. Hogyan is szólhatna az, akinek a szívét egy rettenetesen közönyös gyíkleső éppen most szeleteli miszlikre?Most aztán elárulta magát végképp! Ő tetszik neki, nem én - súgja magának, s még a folyó vizénél is hidegebb a hang, ami bensejében szól. - Szép kirándulás lesz, mondhatom."