Kikszi [antikvár]

Részlet a könyvből: Tatár János, az örökké mosolygó falusi kovácsmester, a tucatnyi gyerekhallgató karéjában ülve, valahová a messzeségbe nézett, aztán a tavaszi vasárnap délután áhítatos csendjében lassan, halkan mesélni kezdett... ...Elmúlt már több mint húsz esztendeje, de még mindig úgy emlékszem vissza rá, mintha csak tegnap történt volna. Ebben az esztendőben estek ugyanis odahaza, Kisbokoron, a szülőfalumban azok az emlékezetes dolgok körülöttem. Június vége felé járt az idő, már a vizsgák után, de még aratás előtt. Ültünk az udvaron. Édesapán és Ferkó bátyám egy-egy kisszéken - így hívják mifelénk a zsámolyt -, Jóska öcsém meg én a szokott helyünkön, a tornác lépcsőjén.