Két kis csibész kalandjai [antikvár]

OTTHON, AZ OLT PARTJÁN Távol kéklő hegyek alján, ahol az Olt messzi fut, és mint fénylő ezüstszalag ölel át egy kis falut, tiszta, rendes házacskában élt s ma is él két gyerek, mind a kettő az a fajta, ki tanulni nem szeret. Pedig az új iskolára büszke volt a kis falu, segített is építeni gyermek, asszony, férfiú. Követ törtek, földet hordtak, szikrát hányt a kalapács, omlottak a vizes falak, eltűnt a vén, ócska ház. S mert hol közös az akarat, ott a kéz se rest soha, egy-kettőre fel is épült a szép, tágas iskola. Büszkén nézték ifjak, vének, ujjongott a sok gyerek — Nincs e kerek nagyvilágon sehol szebb, mint a mienk! —