Két kicsi hód [antikvár]

A szerző a gyermekeknek ajánlotta ezt a művét, a világ bármely táján élő gyermekeknek". De a felnőttek éppoly igaz élvezettel és örömmel olvashatják, mint ahogy a fordító, noha haja szürke, szintén feledhetetlen örömöket talált a két kicsi hód szép történetében. Szokatlan, nem mindennapi történet ez. Már a szerzője is különös, érdekes ember: Szürke Bagoly, a maga nyelvén Va-Sa-Kvon-Aszin, egy kanadai indián vadász írta, akinek neve néhány évvel ezelőtt egész Amerikában ismertté vált egy másik könyve révén, amelyben leírta magányos életét, fenn a kanadai őserdők mélyén. Szürke Bagoly, akinek képe - indián ruhában - e könyv első oldalát díszíti, indián és skót szülőktől származott (1888-ban született), s az odzsibve indián törzs tagja. Tizenkét éves korában kezdett angolul tanulni, de nem sok iskolát végzett, mert már fiatalon prémvadászattal szerezte meg a mindennapit, tizennyolc éves korában pedig Buffalo Bili híres Vadnyugati" csoportjához csatlakozva két évig járta a világot. De aztán ismét visszatért ősei hazájába, a hatalmas északi rengetegbe s ott éli boldog, igénytelen életét, amelyből csak egyszer szólította el a kötelesség: a világháborút mint a kanadai brit hadsereg közlegénye küzdötte végig a nyugati fronton.Szürke Bagoly vadászember, de olyan vadász, akinek nagyobb örömet okoz a vadon életének megfigyelése, az állatok megismerése, mint az erdő teremtményeinek elejtése. Gerendákból épített vadászlaka egy nagy tó partján áll és legkedvesebb kedvtelése az ügyes, értelmes és szorgalmas kis hódok életét figyelni, kilesni munkájukat és játszadozásukat, tanújává lenni örömüknek, bánatuknak - és segíteni nekik, ahol csak teheti. Senki sem ismeri manapság alaposabban a hódokat, mint Szürke Bagoly. És nemcsak ismeri, hanem szereti is őket. Ez a megértő szeretet késztette arra, hogy megírja a Két Kicsi Hód történetét, amely egyben két kis indián gyermek története is.