Kémia a kamrából [antikvár]

erra Az emberiség évezredek óta foglalkozik kémiával. Mi, emberek mindig szerettünk játszani a tűzzel, kotyvasztani, és fura főzeteket kutyulni. Képzeld csak el, milyen érdekes, csodás és hasznos vegyi anyagokat hozott létre a Földön először megjelenő Homo sapiens (értelmes, gondolkodó ember, azaz az ember)! Tudjuk, hogy az ősemberek vastartalmú üledéket őröltek porrá, így készítve természetes pigmenteket, például az okkert, ezzel színezték az állatvért, amellyel festményeket rajzoltak a barlangjuk falára. Ezeket még ma is láthatjuk. A régészek szerint az ősemberek készítettek olyan folyadékokat, amelyeket a Nap és a rovarok eUeni védekezésre vagy állatbörök tartósítására használtak. Vicces, hogy már a barlanglakóknak is szükségük volt rovarirtóra. A következő hetvenezer évben a civilizáció során az emberiség túlnyomó része letelepedett, különféle kultúrákjelentek meg. A vándorló nemzedékek hosszú sora után olyan életmód következett, ahol védelmezni kellett a termést, a haszonállatokat és a falvakat. Az embereknek még mindig nem volt szavuk a kémiára, de megtanultak jobb gyógyító szereket készíteni, és felfedezték, hogyan bányászhatnak és ötvözhetnek fémeket, amelyekből főzőedényeket, fegyvereket és ékszereket önthettek. A korai kémikusok, mint például Tapputi-Belatekallim és Galénosz bort készítettek, parfümöt és alkoholt desztilláltak, szappant főztek, és természetes anyagokból állítottak elő tintát és festéket. Később a puskapor feltalálása örökre megváltoztatta az emberiség történelmét. A modern kémia születését körülbelül 250 évvel ezelőt-től számolhatjuk, ekkor kezdtek mértékegységeket és számításokat használni, tudományos módszereket alkalmazni a kísérletek során, amelyeket laboratóriumokban vagy akár otthon, a konyhában végeztek. Miután 1896-ban Mengyelejev elkészítette az első periódusos rendszer vázlatát, a tudósok igyekeztek kiegészíteni a felfedezéseikkel. Az ezt követő fontos felfedezések tették lehetővé a tudósok számára a történelem során először, hogy vizuális képet alkossanak az atomról, amely az anyag alapköve. Sok munkával járt, hogy megértsék a lenyűgöző, űj jelenséget, és hamarosan modellezték is. A modell szerint a sűrű atommag körül negatív töltésű, elektronnak nevezett részecskék keringenek, mint a Szaturnusz gyűrűi. A tudomány az első modell óta rengeteget fejlődött, és bár a modern kémia létrehozott néha tragikus, döbbenetesen pusztító dolgokat is, összességében elmondható, hogy vívmányai általában jobbá teszik az életűnket. A Kémia a kamrából huszonöt kémikus életébe nyújt bepillantást az ókortól napjainkig. Minden rész elmeséli egy jeles tudós életét, munkásságát, és hogy ma hogyan használják fel a felfedezéseit. Minden életrajz mellett található egy kísérlet leírása lépésről lépésre, hogy az olvasók maguk is személyesen megismerkedjenek a fogalmakkal, amelyeken a tudósok dolgoztak. Például készíthetünk parfümöt azzal a módszerrel, ahogyan az ókori Mezopotámiában élő tudós nő, Tapputi-Belatekallim tette, vagy létrehozhatunk egy kémiai reakciót, amely hasonlít ahhoz, amellyel Marié Curie tisztította meg a radioaktív elemeket. Ez a könyv inspiráló példaképekkel és emlékezetes kísérletekkel gazdagítja a gondolkodásunkat. 1