Kék kötényke zöld kötényke [antikvár]

Részlet a könyvből: Kényszerű vakáció. Gyönyörű napfény ragyogja be Préboist, a terjedelmes családi lakot. Virágzik a kert és a hosszú gesztenyefasor kellemes árnyékot nyujt a sétálóknak. Mindössze ketten sétálgatnak a fasorban, öregecske mind a kettő. Egymással ellentétes irányban lépegetnek a sétány mohos utján és egy szavuk sincs, amikor találkoznak. Fagyos udvariassággal köszöntik egymást az első találkozáskor. Norbert bácsi és Aglaé néni nem-igen fémek össze. És mégis, immár tíz éve, egy tető alatt laknak. Közös rokonuk fele-fele részben hagyta rájuk a prébois-i szép kastélyt. Mindegyikük szeretett volna egyedüli tulajdonos lenni. Norbert bácsi felajánlotta Aglaé néninek, hogy készpénzért megveszi tőle részét. Aglaé néni erre bevallotta, hogy neki is hasonló szándékai voltak Norbert bácsival szemben. Így tehát sosem tudtak megegyezni. Norbert bácsi véleménye szerint ekkora falusi birtokot nem is vezethetne egyedül asszony. Aglaé néni erre viszont azt felelte, hogy egész családja a régi kastélyban látta meg a napvilágot és semmi áron sem hajlandó megválni tőle. Röviden, az észszerüségi és az érzelmi kérdést nem lehetett összeegyeztetni. Nem maradt más hátra, mint együtt lakni az öreg Préboisban. Együtt - és elkülönítetten. Mindegyiküknek saját lakosztálya, saját cselédje van és személyes érintkezésük a legszükségesebbre korlátozódik.