Katie és a musztáng 2. [antikvár]

Részlet a könyvből: "I. fejezet Végtelen öröm volt viszontlátni az eget, és éjjelente a többi ló társaságában állni a csillagok alatt. A kis kétlábú vezetett, és a közelemben maradt. Hangja és simogatása mindig puha, mindig gyöngéd. Az éjszaka csendes volt, a némaságot csak a békák kuruttyolása és a tücsökciripelés törte meg. Amikor aztán igazán hűvös lett, ők is elhallgattak, és nem hallatszott más, mint Hiram szekerének nyikorgása, és olykor egy-egy patadobbanás. Első éjszaka az egyetlen célom az volt, hogy minél messzebbre kerüljek Mr. Stevenséktől. De miután magunk mögött hagytuk a szülőhelyemet, egyre azon törtem a fejemet, vajon mit szólnának a szüleim, ha még élnének. Ostobaságnak tartanák-e, hogy elhagyom Scott megyét? Lehet, hogy azt gondolnák, biztonságosabb volna a völgyben maradni. De hol? És kinél? Szorosan fogtam a musztáng kötelét, ahogy a sötét úton gyalogoltunk, és gondolataim reménytelenül összekuszálódtak. Nagyon féltem, amiért egyedül, Hiram társaságában indulok útnak. De úgy tűnt, nincs más választásom."