Katie és a musztáng 1-4. [antikvár]

1. fejezet Megbetegedtem a beléndektől. A kétlábúak, akik a ménesemtől és otthonomtól elhajtottak, addig éheztettek, mire hajlandó voltam megenni. Legyöngültem és nincs erőm, hogy ellenálljak a kantárnak. De a betegség nem tart örökké Aznap Mrs. Stevens elől bujkáltam. Az istállóban hideg volt, bár nem elviselhetetlenül hideg; kora februárhoz képest nem is volt olyan rossz az idő. A rövid felmelegedést - amitől kikelt pár légy - ismét vihar követte. Az utakat piszkos hófal szegélyezte. Szorosabbra húztam magamon a kabátot. Nagy volt rám - korábban Mr. Stevensé volt - a ruhámat viszont már kezdtem kinőni. És nagyon el is kopott: a kék szőttes kifakult és pecsétes lett, egyik ujján hosszú, bestoppolt szakadás éktelenkedett. De mindezt nem is bántam volna, ha nem feszül annyira a hátamon. A nap nemrég kelt fel. A kora reggeli feladataimmal már végeztem: a tejet áttöltöttem a kannába, hogy hűljön, és elmostam a tejessajtárt. Mrs. Stevens ragaszkodott hozzá, hogy ezt mindennap elvégezzem. Amint kitöltöttem a tejet, a bádogkádban szappannal ki kellett súrolnom a vödröt. A mosogatóvizet kétnaponta kellett cserélnem.