Hogyan írtam véletlenül egy könyvet? [antikvár]

1. Elég kemény, ha az embernek meghalt az anyukája. Egyszer apa megengedte, hogy egyedül vegyek zoknit a HEMA-ban. Magamnak és Kallénak. Körülbelül hétéves lehettem. Egy ekkora gyereknek zoknit venni a HEMA-ban nem túl nagy kihívás. Csak a méretre kell figyelni. 3l-es nekem, 26-os Kallénak. Még az árat sem kell nézni. A színt pedig én választhattam. Emlékszem, lábujjhegyre kellett állnom, hogy a kasszapultra tehessem a zoknikat. Az eladónő rám nézett, majd valahova mögém, és megint rám. - Ugye, nem egyedül vagy itt? Hol van az anyukád? - Anyukám meghalt - feleltem. Az eladónő a szája elé kapta a kezét, és elvörösödött. - Ó, bocsánat, nem tudtam! - Semmi gond. Az eladónő csak bámult a kezét a szája elé tartva. - Mennyibe kerül? - kérdeztem, és letettem a pultra egy tízeuróst. Ekkor elvette a kezét, leolvasta a zoknik vonalkódját, majd berakta őket a blokkal együtt egy szatyorba.