Hamis emlékek [antikvár]

Részlet a könyvből:"Az étkezdében meglátok egy oszlopnak támaszkodó fiatal plázarendőrt. A tekintete az asztalokat pásztázza, ujjait úgy mozgatja a szegycsontja előtt, mintha furulyázna. Baljával ritmust dobol a combján. C. Lyle, a névtáblája szerint. Odamegyek hozzá. Öt másodpercbe telik, míg rám néz. - Helló! - köszönök neki. - Elvesztettem az emlékezetem. Tudnál segíteni? - Elvesztetted az emlékezeted? - ismétli. Nem tudom, miért. Nyilvánvaló, hogy elsőre is tökéletesen hallotta, amit mondtam. - Ja. Nem tudom, hol kellene lennem - felelem. Erre kihúzza magát, és ívben megfeszítve a hátát, ellöki magát az oszloptól. Pelyhes, szőke borosta borítja az arcát, a homlokát pedig pattanások tarkítják - a jelek szerint nem sikerült még teljesen túljutnia a pubertáson. - Mi a neved? - kérdi.- Miranda North. - És hány éves vagy? - Tizenhét.A szája egyik sarka fölfelé görbül, és tudom, hogy csak megjátssza, mert senki nem mosolyog így természetes módon. Erre valahogy emlékszem. - Hát, nem úgy tűnik, hogy olyan sok mindent elfelejtettél volna. Például tudod, hogy ki vagy.