Gyermekláncfű 5. [antikvár]

Újra itt a tavasz, rügyeznek a bokrok, virágoznak a fák, kivirult minden. Ugye már ti is vártatok, hogy elmúljon a hideg tél, ismét melegen süssön a nap, kizöldüljön a határ, nyíljanak a virágok. A gyermekláncfű virág is - sorozatunk címadója - mit egy aranysárga takaró borítja a réteket. Itt-ott pillangók, méhecskék szállnak rá, hogy megcsodálják szirmait. Lehet megint virágkoszorút fonni belőle, vagy a szárából nyakláncot készíteni. Biztosan ti is megfigyeltétek, hogy ilyenkor még a madarak is vidámabban röpködnek a magasban, hiszen nem kell fázniuk, és a téli, fagyos szelektől megrongált fészküket javítgatják, bélelgetik selymes fűszálakkal, hogy kis fiókáiknak puha ágyacskájuk legyenA meleg kicsalogatja az erdő vadjait barlangjukból. A nagy barna medve felfedező útra indul, hogy megnézze birodalmát, vajon mi történt addig, amíg téli álmát aludta.