Gimnázisták [antikvár]

Az ötödikesek az előbb még javában veszekedtek.Néhány kilométernyire az iskolaépülettől, a táborukban voltak, nagyon ügyesen kiválasztott helyen, a hegytetőn, az erdő ritkás, fával benőtt szélén. Jó része látszott innen a síkságnak odalent, egész csapat falu, szántóföld, tó, patak, - jó időben egészen az ellenséges városig elláthatott az ember.Nagyon előnyös volt az ötödikesek számára, hogy szemmel tarthatták a várost.Egyébként már hetek óta fegyverszünet uralkodott. Éppen ez volt az oka veszekedésnek. Az ember tudniillik unalomból szokott veszekedni minden semmiségen, minden hülyeségen, hogy úgy mondjuk. Igy civakodott Hannibál serege Capuánál és így békétlenkedtek a keleti gótok Romagna kapui előtt, ha nem volt kit agyonütni, nem volt mit megrohamozni, feldúlni... Itt, az ötödikesek táborában megvetőn hátat fordított mindenki egymásnak, vagy dühösen felegyenesedett, szikrázó szemmel pillantott a társaira, minden cél nélkül köveket meg galyakat dobált a fatörzsekre, vagy a kutyája bundáját és mancsait nyomorgatta. A kutyák is a hasukon feküdtek és várták, történik-e már valami végre...