Bővebb ismertető
mmm A vénasszony és a halál ¦¦
Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl volt, volt egy öregasszony, öregebb az országútnál, aki a hamut is már mamunak mondta, de meghalni nem akart. Erősen szerette az életet. Gyermeke sem volt, senkije sem volt, mégis mindig sür-gött-forgott, dolgozott, verte egymásra a csengő tallérokat. Tele volt a tulipántos ládája arannyal, ezüsttel. Fájt a szíve erősen, ha meggondolta, hogy egyszer csak beállít a Halál, s azt sem kérdi, jössz-e, vagy nem, megfogja s viszi.
Hát bizony jól gondolta, mert egyszer csak beállított a Halál, s mondta neki:
- Készülj, öregasszony, mert viszlek!
Könyörgött, istenkedett az öregasszony:
- Még csak tíz esztendőt!
- Nem, nem lehet, viszlek.
- Még csak bár ötöt!
- Nem, nem lehet, készülj, már beírtam a nevedet a nagy könyvembe, ki nem törülhetem.
De az öregasszony addig sírt, addig rimánkodott, hogy a Halál adott neki három órát.
- Adj ennél több időt - kérte az öregasszony kegyelmezz ma még életemnek! Gyere el holnap!
- Isten neki - mondta a Halál nem bánom.