Feszülő húr [antikvár]

-A z APÁM BELEŐRÜLNE, ha nem ő irányíthatna mindent és mindenkit maga körül, a mostohaanyámat ki nem állhatom, a bátyám meghalt, az anyám pedig mondjuk úgy, hogy ő sem százas. Maga szerint mégis hogy lehetnék? Igazából ezt szerettem volna válaszolni Mrs. Collins kérdésére, de az apám sokat ad a külsőségekre, így nem lehettem őszinte. Ehelyett háromszor pislogtam, és csak annyit böktem ki, hogy „Köszönöm, jól." Mrs. Collins, az Eastw^ick Gimnázium újonnan érkezett i^úság-védelmi felelőse úgy tett, mintha meg sem szólaltam volna. Egy aktakupacot tolt az eleve zsúfolt asztal széléhez, és átnyálazott néhány iratot. Hümmögni kezdett, amikor rábukkant az én legalább öt centi vastag dossziémra, majd megjutalmazta magát egy korty kávéval, élénkvörös rúzsfoltot ejtve a bögre szélén. A levegőt olcsó kávé és frissen hegyezett ceruzák illata töltötte be. Apám a jobb oldalamon ült, és az órájára pillantott, míg balomon a gonosz Nyugati Boszorkány türelmetlenül fészkelődött. Én az első órámról, a matekról maradtam le, az apám egy fontos megbeszélésről, az Ózból szökött mostohaanyám meg miről is? Tuti, hogy az ész osztásáról.