Ezopus legszebb meséi [antikvár]

Részlet a kötetből:A sas és a róka A sas barátságot kötött a rókával és elhatározták, hogy egymás közelében vesznek szállást s jó szomszédok lesznek. A sas egy magas fa tetejében rakott fészket, a róka pedig egy közelben levő bokorban húzta meg magát s nemsokára megkölykezett. Midőn egyszer elment hazulról a róka élelemért, az éhes sas lerepült a fa tetejéről, elrabolta a rókakölyköket és megette a sasfiókákkal. Amint hazajött a róka és látta, mi történt, nagyon búsult rajta, hogy kölykeit elveszítette, de még jobban fájt neki, hogy még bosszút sem állhat érte, mert nem tud fölmenni a fa tetejébe. Felnézett hát a magas fára és mit tehetett volna egyebet, megátkozta odafönt lakó ellenségét. Nemsokára jámbor emberek kecskét áldoztak a mezőn. Oda repült a sas és azon mód üszkösen elrabolt egy jókora darabot az áldozatból s fölvitte fészkébe. Éppen nagy szél fútt, tüzet fogott a fészek és a tollatlan sasfiókák megsütve hullottak a földre. Most odaszaladt a róka és mind megette őket a sasnak szemeláttára.Aki megszegi a barátságot, ha a sértett fél nem is tudja magát megbosszulni rajta, Istennek büntetését még sem kerülheti el.