Éljen a száműzetés! [antikvár]

„A napsugarak betódultak az ablaktalan kamrába, megvilágították a bakon állá motort, rávetődtek a benzineskannára. A falhoz állítva ott álltak a szákok, s igen, ott volt a kis szigony mellett a hét nagy, szakállas Neptun-szigony is. A nagy halra, a cápára való halászszerszám. Mirella és Kanóc néma csöndben álltak az ajtó előtt, szinte áhítattal. Mellük gyorsabban kezdett fel-alá emelkedni, szívük erősebben dobogott, s érezték, hogy mostantól kezdve minden lépésüket, minden cselekedetüket a legalaposabban meg kell fontolniuk. A gyerekek megborzongtak. Azután egy pillantás a tengerre, amely kéken hívogatott, a néptelen kikötőre, ahol csónaktársaival együtt ringott a Kornat, s felengedett a pillanatnyi feszültség. Szinte egyszerre mozdultak s lépték át a kamra küszöbét.”