Elena - A legnagyobb diadal [antikvár]

- Szent ég, ezt nem bírom tovább, mindjárt megőrülök! - Melike felpattant a nagy teherautó hátsó ülésén, és türelmetlenül ráncigálta az én ülésem fejtámláját. - Nem tudna kicsit gyorsabban vezetni, Weiland úr? - Teherautóval legfeljebb nyolcvannal mehetek - válaszolt apa türelmesen. - Ráadásul nem sokat segít, ha korábban érünk oda. Miután a gép leszállt, még eltart egy ideig, tapasztalatom szerint legalább másfél óráig, amíg az összes formalitás elintéződik. Apa már sok lovat szállított a repülőtérre, és gyakran fuvarozta őket érkezés után, úgyhogy kiismerte magát. A Rigótanya, a mi lovardánk alig huszonöt kilométerre volt a frankfurti repülőtértől, úgyhogy gyakran szállásoltak el nálunk valamilyen egzotikus országba tartó lovakat. Ezek a jószágok többnyire csak egyetlen éjszakára maradtak, bár néha előfordult, hogy csak több nap várakozás után folytatták útjukat. Tavaly egyszer elkísérhettem apát, amikor a repülőtérre vitte Quintanót, a svájci lókereskedő, Nötzli úr lovát, akit én edzettem. Nötzli úr a barna heréltet, akinek első győzelmeimet köszönhettem M-ugrásban, eladta