Egyiptom [antikvár]

A világ születése Kezdetben nem volt más, csak Nun, az óceán, amely a végtelen sötétségben hullámzott, áradt parttalanul. Aztán lassan-lassan a vizek mélyéből kiemelkedett a _ sárral keveredő homokmassza És ott, a sárból és homokból formálódó parányi szigeten egy tojás jelenik meg a maga sima tökéletességében. A tojásból győzedelmesen előtör Ré, a napisten, akit olykor Amonnak is neveznek, s káprázatos fényével elárasztja a teret. Ré azonnal mvmkához lát, gyermekek- nek ad életet, megalkotja és elrendezi a világot. Majd szinre lép Geb, a föld istene és Nut, az ég istennője, aki négykézlábra ereszkedve Geb fölé görbíti hatalmas, csillagokkal telehintett testét, hogy befedje öt. Középen Ré harmadik fia, Su, a levegő, az égboltozatot formáló Nut hasát megtámasztva, elválasztja őt a földtől. Végül pedig az éjszakai égen megjelenik Honszu, a Hold istene, aki akkor uralkodik az egeken, amikor Ré elhagyja a látható világot, s Amantiba, a földalatti birodalomba utazik. Suy a levegő tartja Nuty az ég istennőjének testét Hogyan látták az egyiptomiak a világegyetemet? A világegyetem megszületése előtt csak a viz, az ősóceán létezett, egyiptomi nevén a Nun. Ebből emelkedett ki a föld. Az egyiptomiakat életet adó folyójuk, a Nílus áradása erre az ősóceánra emlékeztette, ezért még az égtájakat is a Nílushoz igazodva határozták meg. A folyó eredete a „világ kezdetét", a déli irányt jelentette számukra, tőle balra van kelet, jobbra pedig nyugat. Az egyiptomi vallás legfőbb istene, minden élet eredete a napisten, Ré. Egyes mítoszok szerint tojásból született, míg mások lótuszról beszélnek. Bárhogy is legyen, ez a csillag szab határt az univerzumnak. A világegyetem másféle meghatározás szerint az, „amit a Nap körüljár". Az eget hol női alak - Nut isten - formájában, hol pedig tehén képében jelenítették meg. Az ábrázolásokon az ég végtagjait négy istenség tartja.