Egyenes úton [antikvár]

. 1. A. ház még csendes volt, de az utcán már feldübörgött egy kocsi. Távolról hallotta a villamosok csilingelését, valami mást is, valami folyton ismétlődő koppanást, amiről nem tudta megállapítani, hogy micsoda. Félálomban hevert az ágyon, ösztönösen ébredt fel minden nap ebben az időben. Ihat és félhét között. Az első mozdulata is ösztönös volt, hirtelen felült és az órára tekintett, amely a tarka terítővel letakart asztalon ketyegett és hordozta rozsdás kerekein a múló időt. Aztán eszébe jutott, hogy ma vasárnap van s már bujt is vissza a takaró alá. Sokáig feküdt így Kelemen János, keskenyre nyitott pilláin keresztül szűrte a fényt, ami a foszlott rolettán át ömlött a szobába. Előbb csak alaktalan szürkeség volt minden, — ilyen lehet egy gázzal megtöltött ballon belseje, — gondolta s érezte, hogy repül, emelkedik a semmiben, majd hirtelen zuhanni kezd és összeránduló testtel hull vissza az ágyra. Kinyitotta a szemét, majd ismét behúnyta. Ezek voltak a legkedvesebb órái:' vasárnlap íeggel az ágyban. Néha elszunnyadt, aztán felriasztotta valami. Üjabb kocsi ment az utcán, autó zúgott fel — valahol messze az ébrenlét és az álom határán, — úgy zúgott, mint a mérges darázs. A kopogást is hallotta folyton, mintha vízcsap csepegne a konyhában, vagy talán nem is a vízcsap; az ereiben kopog valami, a húsában, a falakban, az egész házban kopog és ezt már nem lehet kibírni. Hirtelen lendülettel felült. Mintha csak most lobbanna be a fény a szobába, a szétfolyó szürkeségből élesen kivált az asztal, a szekrény a fal mellett és az ágy a másik oldalon, amelyben az anyja szokott aludni. Odanézett, de az ágy már üres volt, a konyhában hallotta anyja papucsának csoszogását és a víz harsogó zubogását a nagy mosófazékba. Ilyenkor mos maguknak az anyja. Hétköznapokon másoknak mos, házakhoz is eljár és este, amikor hazajön, az asztalra teszi kis bátyúját, amelyben nincs is más, csak egy kétliteres kék kanna. Ebből meríti ki a bablevest, vagy a zsíros káposztafőzeléket, amit a munkahelyén adnak neki. Most is érzi a maradékok párás, fííszeres illatát az orrában, zsíros ízét a szájában, a nyelve hegyén bizseregnek az ízek és összefut a nyála. Persze, mert teg-