Egy hamis hang [antikvár]

Részlet a könyvből: Az éhségsztrájk Párizstól kétórányira keletre kezdődött. Saladin épp csak beleszagolt a macskakajából áradó ínycsiklandó illatfelhőbe, aztán finnyásán felhúzta az orrát. - Gyerünk, Saladin - hízelgett neki a tizennégy éves Amy Cahill. - Itt a vacsorád. Hosszú az út Bécsig. Az egyiptomi mau dölyfösen horkantott, ami a nem szavakkal történő kommunikáció szerint annyit tesz: Ugye csak vicceltek. - A vörös csattogóhalhoz szokott - mondta Amy bocsánatkérőn Nellie Gomeznek, a Cahillek nevelőnőjének. Nellie-t ez nem hatotta meg. - Van róla fogalmad, mennyibe kerül a friss hal? Be kell osztanunk a pénzünket. Ki tudja, meddig fogunk ide-oda futkározni, hogy megkeressük a becses kis kulcsaitokat? Saladin egy rosszalló „mrrr!"-t hallatott. Dan Cahill, Amy tizenegy éves öccse felnézett a kottából, amit épp tanulmányozott. -Én veled vagyok pajti. Nem hiszem el, hogy Európa leglassabb vonatára kellett felszállnunk. Sietnünk kell! A versenytársaknak magángépük van, mi meg itt rostokolunk a Lúzer expresszen. Minden nyüves faluban megállunk Franciaországban?