Dugó Dani a nagyvárosban [antikvár]

Részlet a könyvből:Dani elindul. - A-u-u-u-u-u! Kelep anyó ijedten kapta fel a fejét! De hiába nyújtogatta a nyakát, nem érte el Dugó Danit, aki a tető szélén nyújtózkodott és ásított nagyokat. - A-u-u-u-u-u-a-a! - hangzott még cifrábban. - Légy szíves, Dani, ne lármázz! A fiacskáim már mozgolódnak a tojásban, most csönd kell nekik és nekem is, - intette Kelep anyó szemrehányóan. - Jó is, ha mán mozognak! Mer már mióta ülsz rajtuk. És azóta cseppet sem törődsz velem, csak mindég szidsz és semmi s-e jó, amit szegény Dani csinál. Még ásítani se szabad neki. Pedig jaj, de álmos vagyok! - Igen, mert mikor más rendes népek alusznak, akkor te kirándulsz a dinnyeföldre meg a nádasba! - Nem is ülhetek mindég itthon. Mer ülnék, ha kicsit megengednéd, hogy a tojásokra üljek. De nem engeded, hát mit csináljak? Kelep anyó megbotránkozva csóválta hosszú nyakát: - Rendes gólyaanya nem ültet senkit a tojására, maga költi ki. Akkor biztos, hogy rendes kis gólyák kelnek ki belőlük.