Drágakőhegy [antikvár]

Részlet: Amikor meghalt Szíyepán, az, aki a Krasznagorkán azokat a malahitosziopokat bányászta, rengeteg ember özönlött a Kiaszna-gorkára. Mindenki szereteti volna olyan köveket találni, amilyeneket Sztyepán holtában is a kezében szorongatott. Már őszre járt az idő, semmit sem tudtak csinálni; tél elmúltával azonban új tömegek lepték el a tárnákat. Kerestek-kutattak, azután látva, hogy egyszerű vasércen kívül semmi sincsen ott, lassanként abba-ha^vták. Egyetlen egy tartott ki: Ványka Szocsenv. Az emberek már a kaszálón dolgoztak, ő még mindig a tárnában dolgozott, pedig nem is volt igazi bányász, csak úgy mellékesen foglalkozott evvel. Fiatalkorában a bárónál szolgált, valami kis bűnért elbocsátották, de megmaradt benne a talpnyalás betegsége és szeretett volna valahogyan megint szemébe tűnni a bárónak, hogy visszavegye szolgálatába. Műveltsége nem volt elegendő, hogy a felügyelőségre felvegyék, a kohó mellett nem bírt dolgozni, a bányamunkát egy hétig sem bírta gyenge szervezete miatt. Nekivágott a kutató területeknek, azt hitte, hogy ott tej és méz folyik minde- 1 ÍSazsoT: Drágakőhegjr 1