D.A.C. 6. - Éretté nyilvánítva [antikvár]

Érkezés Azt hiszem, igazam volt. Mindenkinek van vaj a füle mögött. - Nem megmondtam? Átkaroltam Zsani vállát, bár éreztem, hiába próbálom megnyugtatni. A barátnőm összefont karokkal, az idegességtől remegve bámult Ginny felé, aki a terem másik végében Hansszal beszélgetett. Már ha beszélgetésnek lehet nevezni, hogy Hans egyfolytában hadart és gesztikulált, Ginny pedig lehajtott fejjel hallgatta. A Zsani mellett álló Gabe szeme értetlenül járt ide-oda a barátnője és a furcsa páros között. - Mit mondtál meg? - Hogy Hans nem adja fel - sziszegte Zsani összeszorított fogakkal. - Már az is, ahogy felszedte anno Rárepült, mint valami vadászgép. Most meg hiába mond Ginny bármit, nem fogja békén hagyni. - Hé, no dráma, oké? - nyögött fel Akos, és közelebb vonta magához Ágit, akit egy táncparkett felé siető pár kis híján elsodort. - Csak dumálnak. , 1 I ii'i