Ciróka-maróka [antikvár]

Csicsíjja-bubúja...; Tente, baba, tente... - csitítja, altatja, nyugtatja az édesanya a kisdedet, közben önkéntelenül is ringatja karjaival, szavaival, mint ezt ősidők óta minden anya teszi. Az ösztönös mozdulatok ajkaira csalják a régi rigmusokat, a „varázsigéket", melyek a baba szemére békés álmot hoznak. Eleinte minden érintéshez, moccanáshoz, cselekvéshez dúdoló társul, mindenre van egy-egy játékos kis ritmus, amit a kicsi könnyen megjegyez, szeret, visszamondikál, s így szép lassan megnevezi, birtokba veszi a körülötte levő világot. Nekik szólnak e kötet mondókái, játékai, a kicsiknek, akik első tapasztalataikat, benyomásaikat gyűjtik. A népi hagyomány hiteles alapot nyújt az anyanyelvi kultúrához, gazdagítja, erősíti, színesíti a gyermek nyelvi készségét, ezért nagyon fontos, hogy ne hagyjuk feledésbe merülni. MONDOGASSUK, DALOLJUK, JÁTSSZUK - VELÜK EGYÜTT - MINÉL TÖBBET!