Burkus [antikvár]

Az író egyet-mást előrebocsát, azután átadja Burkusnak a szót. Nemrégiben egy gyönyörű gyümölcsöskertben voltam valahol Erdélyben, kitűnő bortermő vidéken. Rég nem voltam ott, talán huszonöt esztendeje is lehet már, pedig olyan istenáldotta szép vidék! Azon a helyen, ahol a gyönyörű gyümölcsös van ma, egy csomó kőrakás, bojtorján, no meg egy girbe-gurba árok volt, melyben a falusi gyermekek néha tüzet gyujtottak s ha a krumpli érni kezdett, egy-egy fészekkel kiástak és megsütötték.