Bolyongó [antikvár]

Egy A jelzőcsöngő éles berregésére tértem magamhoz, de nem nyitottam ki a szemem - továbbra is párnának használtam a 12. c osztálytermének fehérre meszelt, jéghideg falát. Kellett a negyven perc pihenő, a citromos víz is dolgozott bennem, szóval hatványokkal elfogadhatóbbá vált a közérzetem. Mi több, megéheztem. De meg ám. - A házi feladat a következő. A feladatgyűjtemény, igen. Ezerszázhuszonkettő, a és b feladatrész. Ezerszázhuszonkilenc, a, b, és c rész. Ezerszázharmincnégy Az exsulimban kissé türelmetlen, és nem kevésbé szigorú matektanárom volt. Tizenegyedikes koromban, valamikor karácsony előtt dobta be a törölközőt, egészen addig nem akart felhagyni a „megembe-relésemmel" de akkor, decemberben ő is feladta; onnantól kezdve szellemként kezelt. Tűzrőlpattant, fiatal nő volt. Ám ez a bizonyos Ferenczi tanár úr álomba ringató, unalmasan elnyúló hanglejtéssel büszkélkedhetett - minden elismerésem azoknak, akik úgy is képesek ébren maradni az óráján, hogy egy csepp alkohol sem bujkál a szervezetükben. Aludtam kicsit suli előtt is, még a belvárosi liget játszóterén, miután kiszedegettem a koszos homokból a műanyag- és papírhulladékot, meg egy méretes üvegszilánkot is. Inkább egy kukában landoljon, mint egy