Bögöly [antikvár]

A "Bögöly" 1897-ben látott napvilágot Angliában. Ethel Lilian Voynich írónő első jelentkezése volt az irodalomban. Ethel Voynich több könyvet írt, első regényével aratta azonban a legnagyobb sikert. A "Bögölyt" 1898-ban lefordították oroszra. A cári cenzor kihúzta belőle a legértékesebb oldalakat s ezzel meghamisította, eltorzította a szerző elgondolásait. Az orosz olvasókat megragadta a műből áradó harcos szellem: ez az írás, megcsonkított formájában is, tiltakozás volt az elnyomás ellen, szabadságharcra szólított - a forradalmi ifjúság lelkesedett a regény hőséért, Bögölyért. Voynich regénye a munkás-tanulókörök kedvelt olvasmánya lett s mindmáig megtartotta népszerűségét: napjainkban is egyik legkedvesebb könyve ifjú olvasóinknak. Ki volt Bögöly, aki a századforduló elején rabul ejtette a cári elnyomás alatt sínylődő fiatalok szívét? Olasz forradalmár volt: a múlt század harmincas-negyvenes éveinek hősi alakja. Ezekben az esztendőkben került osztrák iga alá az olasz nép jelentős része. Súlyosbította a helyzetet, hogy Itália sok kis államra volt széttagolva s nem élhetett egységes nemzeti életet. Ezer meg ezer önfeláldozó olasz hazafi küzdött népe függetlenségéért, s a nemzeti egységért, az egységes olasz köztársaság megteremtéséért. Céljukat nem tudták megvalósítani - mégis, az ő küzdelmük az egyik legdicsőbb korszak Itália nemzeti-felszabadító mozgalmainak történetében. A regény hőseinek jellemében, cselekedeteiben, álmaiban és reményeiben Voynich e küzdelmes korszak lényeges vonásait tárja fel. A "Bögöly" hősei nem történelmi alakok, de ezek a képzeletalkotta hősök az akkori Olaszország történelmi valóságának levegőjében élnek és cselekszenek.