Bibliai szuperhősök [antikvár]

Az álomlátó József, a régi idők Supermanje A kedvenc Jákób a sátra előtt ült, és a távoli dombokat kémlelte. Hiába várta, nem jött a gyerek. Gyerek? Dehogyis, hiszen már tizenhét éves, kész felnőtt. De neki örökre gyerek marad. Az ő legdrágább, egyetlen kisfia. Jó, jó, van még tizenegy másik, meg a kislány, Dina is, de neki akkor is József a legkedvesebb. Mert ha őrá néz, olyan, mintha Ráhelt látná. A mandulavágású szeme, sudár alakja, a vállára omló fürtjei, sőt Józsefnek még a beszéde is olyan, mint az anyjáé. Pedig már mély férfihangon szól, de ahogyan kiejti a szavakat, a kedves mosoly a szája szegletében, vagy ahogyan apró kézmozdulatokkal teszi még hangsúlyosabbá a mondandóját, mintha levegőből is meg akarná formázni a gondolatait Hiába született a legkisebb fia, Benjámin is Ráheltől, alig hasonlított az anyjára. Ráadásul az asszony Benjámin születésekor halt meg. A többi fia meg Lea és a szolgálók gyerekei-nem érnek fel Ráhel fiaihoz, Józsefnek még a kisujjáig sem. Most is izgatottan várta a fiát, aki a bátyjai mellett boj-tárkodott a pusztában. Már itt kéne lennie, hogy élelmet vigyen a testvéreinek. Azonban Jákób hiába kémlelte a 5