Balassa János [antikvár]

Részlet a könyvből: A megmentő gyermek Az ezerötszáz és negyvenedik év december havának egyik délelőttjén két lovag haladott a Kékkőtől Kaproncza felé vezető uton. Az ut nem éppen mély völgységen vitt keresztül, melyet az Esztergályfalva mellett fakadó patakocska hasított s honnan jól kivehető volt még a kékkői várdomb, szép lovagvárával, melyből a lovagok kiindultak. Hegyet, völgyet magas hó takart, melyet imitt-amott ugyan elsöpört az utról a szél, de nem vitte messze magával, hanem az ut mellett szeszélye szerint süppedékeny dombocskákká alakította át. A patakocska szinte jéggel és hóval volt borítva s kanyargó utját csakis mélyen kimosott partja jelölte. Az ég derült, kék szintén nem lebegett egyetlen fellegecske sem, csupán a nap tündökölt alá fényesen, de csak alig-alig érezhető meleggel. Tündöklése vakító fényt árasztott el a havon, míg a lombtalan fák ágairól aláfüggő jégcsapokat ragyogó szinekkel ékesítette fel, ugy hogy ezek mindaddig gyémántszerűen fénylettek, míg a csekély meleg meg nem lágyította, mire eltöredezve hullottak alá.