Az utolsó padban [antikvár]

Részlet a kötetből: "Kati az ablakban ült, hátát nekivetette az ablakfának, lábát a szemközti deszkához támasztotta, és a rácson keresztül az udvarra bámult. No, sok néznivaló nem akadt ezen az udvaron; Laki néni macskája a szokott helyén, a házmesterlakás küszöbén trónolt, a betonozott udvar közepén meg egy kanális ásítozott, mintha unná maga körül az öreg házat. Kati éppen ezt a kanálist nézte és körülötte azt a vékony, több ágra szakadt folyócskát, amelyik lassan csordogált a lejtős betonon. Ezért a pár csepp vízért csinált akkora botrányt Laki néni! Kati fényes, fekete szeme gondterhelten vizsgálta az udvart. Kilöttyintette a vizet az ablakon keresztül. No és? Nem mehetett ki a konyhaajtó elé, mert ez a nyavalyás Rudi bezárta. Laki néni azt kiabálta: ott a konyhában a csap, öntse a lefolyóba a piszkos vizet. Hát nem mindegy? Nehéz megérteni ezeket a pesti felnőtteket. Otthon egészen más volt az élet! Először is nem volt az ablakon rács. Kati megkérdezte Böske nénitől, minek ez a rács. - Földszinti a lakás, nyáron, ha nyitva tartjuk az ablakot, bárki beugorhat - ez volt a válasz."