Az ördög apostolai [antikvár]

Részlet: HAZATERES Bogárhátú főúri kocsi bukdácsolt 1637 kora tavaszának egy hűvös napján a kursaneci erdő zsongózöld folyosóin. Az oldalára ezüsttel rótt kétszárnyas, hárombástyás Zrínyi-címert csaknem teljesen elfedték a ráfröcskölt sárrétegek. Panaszosan hintázó féderes ülésének hangját elnyelte a kocsit kísérő fegyveresek lovainak cuppogása, s a megrakott, sátorponyvával letakart málhásszekerek nyikorgása. Első pillantásra látni lehetett, hosszú utat hagytak maguk mögött: a lovak sörénye besározódott, lábukra harisnyát húzott a sár; a kenőcs után síró kerekekre vaskos avarkucsma göngyölődött. A lovak hátán zötykölődő fegyveres katonákat - mintegy húszan lehettek; olaszok, horvátok, magyarok vegyesen — külsejükből ítélve inkább holmi kóbor szegénylegényeknek lehetett vélni, semmint egy utazó főúr kíséretének: arcukat torzonborz szakáll fedte, ruhájukat elnyűtte a nap, az eső, cafrangossá tépte az erdő, s durva posztóból varrt kabátjukon jókora pörzsölések, fekete foltok éktelenkedtek: a rőzsetűz melletti éjszakai virrasztások nyomai. A fegyvereseknek mintegy kétharmada elöl és a kocsi oldalánál haladt, a többiek — utóvédként — a málhásszekereket követték. Fegyveres kíséret nélkül csöppet sem volt tanácsos utazgatni ekkoriban. Még egyik várostól a másikig, egyik falutól a másikig sem volt biztonságban az ember élete, hát ilyen irdatlan nagy úton, amilyent ők tettek meg vad hegyvidékeken, rengetegeken át. Prédára leső német zsoldosok, portyázó törökök, könyörtelen-