Az imádott Jenna Fox [antikvár]

Kalifornia Valamikor voltam valaki. Valaki, akit Jenna Foxnak hívtak. Legalábbis ezt mondják nekem. De több vagyok egy névnél. Több annál, mint aminek mondanak. Több a tényéknél és a statisztikai adatoknál, amelyekkel traktálnak. És több mint a videófelvételek, amelyeket megnézetnek velem. Több. De nem tudom, micsoda. - Jenna, gyere és ülj le ide. Erről nem maradhatsz le. - Az asszony, akit anyának kellene szólítanom, megpaskolja a mellette lévő párnát. - Gyere - ismétli meg. Leülök. a -Történelmi pillanat ez - mondja. Átölel és magához szorít. Felfelé húzom a szám egyik sarkát. Aztán a másikat is. Mosolygok. Mert tudom, hogy ezt kell tennem most. // O ezt várja tőlem. -Ez az első alkalom - mondja. - Még sohasem volt nigériai származású elnökasszonyunk. -Az első alkalom - így én. Nézem a képernyőt. Es figyelem anya arcát. Csak nemrég tanultam meg mosolyogni. De fogalmam sincs róla, hogyan alkalmazkodjak anya többi arckifejezéséhez. Tudnom kellene pedig. - Anya, gyere, ülj ide mellénk! - kiáltja a konyha felé. -Mindjárt kezdődik.