Az alispán leányai [antikvár]

Részlet a könyvből: Az alispán fuvolája A régi vármegyeháza a piactér sarkában komoran huzódik meg ócska sárga falaival, vasrostélyos, régimódi ablakaival. Mintha haragudnék az uj időkre és az uj emberekre. Valamikor a megyeház volt a legszebb épület a városban, akkor még nem is építettek itt emeletes házakat. Ugy uralkodott a városka felett a megyeháza, mint valamely vár. Akkor még nagy hatalma is volt azoknak, akik ebben a házban laktak. Valóságos kis királyok voltak az alispánok. Az idők változtak. A régi alispánok meghaltak és uj, nagy paloták épültek a megyeház körül. Mindig szebb és szebb házakat építettek a városka lakói. És lassan elkövetkezett az az idő, hogy a falusi emberek csak hosszas keresgélés után találták meg a megyeházat, ahol éppen ügyes-bajos dolguk akadt. Akkor se az épület nagyságáról ismertek reá, hanem a sárgazsinóros öreg hajduról, aki rozsdás karddal a derekán, sarkantyus csizmában sétálgatott a megyeház kapuja alatt. Ez az őszbecsavarodott vén hajdu képviselte a vármegye tekintélyét. Feszes haptákban üdvözölte a megyei urakat, amidőn a kapun befordultak, aztán tovább pengette a sarkantyuját a kopott köveken.