Állatkerti történetek [antikvár]

A kócos tekintetű kaméleon.Talán furcsálljátok, hogy az állatkerti történeteimet miért éppen ezzel a kis méretű, viszonylag visszahúzódó természetű hüllővel kezdem.Bármilyen hihetetlen, ez szerelem volt első látásra. Ki tudna ennek a kissé gülüszemű, összekuszálódott tekintetű vitéznek ellenállni? Én nem is próbáltam. Szép, nagy terráriumok és akváriumok között nézelődtem egy bécsi kiállításon. Rengeteg vízben vagy víz közelében élő állatot láttam. Amikor ahhoz a kalickához értem, ahol kaméleon barátunk lakik, bevallom először észre sem vettem őt. Minden gyönyörű zöld volt körülötte, trópusi növényeket telepítettek köré, hogy igazán otthon érezze magát. Azután néhány másodpercre bekapcsolt az esőztető berendezés, hiszen természetes környezetükben ők ezt szeretik. Ekkor ő egy pillanatra megmozdult. Amúgy lomhán feküdt egy szélesebb ágon, élvezte a meleget és a friss, párás levegőt. Apró lábait emelgetve olyan volt, mintha a tenyerét nyitogatná. Ez a mozdulat annyira megtetszett, hogy - vigyázva hogy ne érjek az üveghez, és ne zavarjam őt meg - én is nyitogatni kezdtem a tenyeremet és talán egy kissé gyerekesen integettem neki. Igyekeztem mozdulatait csendben utánozni.