Állatkerti emlősök [antikvár]

Az állatkerteknek több ezer éves múltjuk, történelmük van. Az egyiptomiak már az időszámításunk előtti 1800-1000. években csapatostul tartottak antilopokat, gazellákat, struccokat. Augus-tus római császár ősállatkertjében - i. e. 29 és 14 között - már 3500 állat, köztük 420 tigris, 260 oroszlán élt. Európában a schön-brunni (Bécs, Ausztria) Zoót tartják a legrégebbinek, mert kora meghaladja a 400 évet. 1828-banLondonban,1844-benBerlinben, 1864-ben Moszkvában és 1866-ban Budapesten alapítottak állatkertet. A legtöbb állatkert ma már nemcsak a szórakoztatást, hanem a biológiai ismeretterjesztést és a természetvédelmet is szolgálja. Ezen-belül számos veszélyeztetett, kipusztulófélben levő állatfajnak (például orangután) adnak életteret, szaporodási lehetőséget, többek között azért, hogy állományuk tovább ne zsugorodjék. Napjainkban az egyes intézmények bizonyos irányban szakosodnak. Van, ahol az ősi háziállatfajták bemutatására törekednek (például Erfurt), nálunk Budapesten pedig világhírű vízilótenyészetet létesítettek. A modern állatkertekben a természethez hasonló környezetet -növényzetet, tiszta levegőt, világosságot, bőséges mozgási lehetőséget, búvóhelyet stb. - igyekeznek nyújtani az állatoknak. Ily módon életük meghosszabbítható, és szaporodásukra is számítani lehet. Az új állatházakat, kifutókat már nem választják el a nézőktől az emberre, állatra nyomasztóan ható rácsok. Helyettük vizesárkot, vastag, páncélüvegből készült falat építenek, amely zavartalanná teszi a ki- és betekintést. Van olyan megoldás is - például egyes madárházakban -, ahol a közönség sötét folyosókról szemléli a világosságban röpködő madarakat. Könyvünk a hazai s a környező országok állatkertjeinek legjellegzetesebb állatait mutatja be.