A zanzibári leány/Strigonius [antikvár]

Részlet a könyvből: "Márton, a komornyik, nagy ezüsttálcával kezében lépett be a könyvtárszobába. A nagy közönség, amely a grófi komornyikokat a színpadon látni szokta, valószínűleg leplezetlen idegenkedéssel bámult volna Mártonra, mert méltóságának összes külsőségei teljesen hiányoztak. Márton nem hordott sem frakkot, sem térdharisnyát, sem csattos cipőt, sem pofaszakállt. Ellenben arcát erősen őszülő kecskeszakáll díszítette, az orrán pedig meglehetősen elavult, csontkeretű csiptető fityegett mindig úgy, mintha azonnal le akarna esni. Meghatározhatatlan színű csíkos öltönyt viselt, amelyben sokkal inkább egy nyugalmazása küszöbén álló telekkönyvvezetőnek, mint Dezsőházi gróf komornyikjának a benyomását keltette. A rövid téli délután már a végét járta és a csendes józsefvárosi utcából alaktalan szürkeség szűrődött be a könyvtárszobába szokatlanul nagy ablaktábláin keresztül. A kis Dezsőházi-palota csak egyemeletes volt és mégis kimagaslott a szomszédos kétemeletes bérházak közül. Különben egyszerűen, majdnem ridegen volt építve, abban a jellemnélküli stílusban, amelyet a hatvanas évek építészeti minden fantázia és minden egyéni lendület nélkül alkalmaztak. Csak a nehéz kapunak bronzdíszítései voltak művészi értékűek."