A wilhelmówkai fiúk [antikvár]

A magyarul most első alkalommal megjelent könyvecske eredetileg 1911-ben látott napvilágot, gyerekkönyvként. Egy gyerektábor lakóinak kalandjait meséli el, két izgalmas hét krónikája. Annak ellenére, hogy világa közel áll az Emil és a detektívek, A repülő osztály vagy a Tanár úr kérem hangulatához, ma már semmiképp nem ajánlanám gyerekek, kamaszok számára. A kötetből megismerhető, kalandokban gazdag kiskamaszkor, a csínyek, a bunkerépítés, a tábori háborúskodás inkább a szülők, nagyszülők történeteinek része, a mai gyerekek a Tüskevár vagy (hogy egy későbbi szerzőt is idézzek) Bálint Ágnes Hajónaplója olvasásakor ismerhetik meg, és nem saját élményként. A mai fiatal szülők nagy részének már nem lehetett része hasonló kalandokban, sajnos egyre kevesebb gyerek kap erre lehetőséget és – ami szerintem a legfontosabb –, bizalmat erre. A rövid anekdotákat a narratíva időnként megszakítja Korczak szakmai megfigyeléseivel, ám nem derül ki sem a „sztorizós”, sem a „szakmázós” részből, hogy a kalandok mennyiben részei valamiféle pedagógiai programnak, illetve mennyire szervezett a gyerekek élete az étkezéseken és az ébresztőn-takarodón túl a táborban. Ennek ellenére leendő pedagógusoknak vagy gyakorló táborozóknak érdekes olvasmány lehet, bár komoly titkokat ellesni nehéz belőle. Szakmai szempontból a legérdekesebb a gyerekek önkormányzásának, illetve a gyerekbíróságnak a leírása. Ezek az elemek Korczak későbbi munkásságában sokkal kidolgozottabban is megjelentek a gyakorlatban és írásaiban is.