A tanár úr notesze [antikvár]

Részlet a könyvből: Bakos tanár úr beírta a hiányzókat az osztálykönyvbe, felállt és előre jött egészen a dobogó sarkáig. Ismerős, lassú mozdulatával megigazította aranykeretes szemüvegét, jobb tenyerével végigsimított itt-ott már ezüst ragyogású, hullámos fekete haján, azután a kabátja belső zsebébe nyúlt A negyedik osztály várt. Olyan csend volt az osztályban, hogy a Gazsi bácsi egérlépteit is hallani lehetett kinn a folyosón, amint a hirdető könyvvel vagy más igazgatói megbízással igyekezett ismeretlen céljai felé. Balázs, a köpcös, barna " kis Balázs, halkan és mélyen lélegzett. Szemét mereven odaszögezte a nyitott tintatartó kékesen csillogó levére. Az volt a babonája, hogy ha szemrebbenés nélkül egyfolytában hatvan másodpercig nézi a tinta fényfoltját, azon az órán nem eshetik baj vele. Farkas a szokottnál is sápadtabb volt. Szőke, vékonyszálú haja szomorúan csüngött a szemébe, s ő izgatottan remegő ujjakkal szorította helyre az előrebukó fürtöt. Ziegler, a hosszú, szeplős, verekedős Ziegler a földrajzkönyvébe gyúrta A véreskezű Bili-t, amelyet eddig a pad alatt olvasott, és alázatos, esengő szemmel nézett át a középső oszlop első padjában ülő Elekesre, jelezni akarván, hogy minden reménye benne van - ha Istent ismer, súgjon. De Elekes nem nézett arra. ő Bakos tanár úrra nézett és szerényen föltartotta a két ujját, mutatva, hogy felelni szeretne. Közben titkos pillantást vetett balra, a harmadik sorba, ahol Kulcsár ült, s mikor meggyőződött róla, hogy Kulcsár is jelentkezik, egy vonalnyival feljebb tolta két összezárt ujját. Leghátul, valahol Kerkovics és Rajzó körül, nyersen megreccsent egy pad. Bakos tanár úr elővette a noteszát...