A sötétség oldalai [antikvár]

F^uriának már hetek óta könyvillata volt: a legjobb úton haladt, hogy kiváló könyvmágussá váljon. A szeplős bőre papír és enyv illatát árasztotta, a hosszú, szőke haja nyomdafestékét. Gyerekkora óta szerette ezt az illatot, hiszen könyvekkel teli szalonokban és termekben nőtt fel. Az ember azt gondolhatta volna, a környezete illatát vette át, ám ez a testéből áradt, mintha ő maga is könyvvé vált volna. Még most, a szabadban is érezte. Az egyik lapostető alacsony kőkorlátján kuporgott, magasan Libropolis szűk sikátorai fölött. Az eltűnt könyvkereskedések városának szürke egén számtalan füstoszlop emelkedett a magasba, mintha a házak téglakéményeiben gyökerező futónövények lennének. Fúria előtt háromemeletnyi szakadék tátongott. Ott lent, a gettó feketepiacán a legkülönfélébb könyvekből kihullott könyvönkívüliek nyüzsögtek. - Biztos vagy benne, hogy menni fog? - kérdezte Isis Nimmer-nis. Az Adamita Akadémia egykori ügynöke Fúria mellett térdelt, és a sikátort pásztázta. - Summerbelle jól felkészített. - Summerbelle - mondta Isis lekicsinylőn - lehet, hogy tehetséges könyvmágus. De meglehet, hogy ez rosszabb lesz, mint bármi, amiben a Dalnok Fivérek mellett része volt. - Ö mást állít. - Csak felvág. Fúria egy pillantást vetett Isisre. - Igazán menni fog. Isis elhúzta a száját, de az arcjátéka épp olyan kimerültnek hatott, mint az összes mozdulata az elmúlt órákban. A szeme sarkában új ráncok keletkeztek: összesen hat, ahány hónap a Behálózott