A sárkány nyomában [antikvár]

GASPAR (1551) -Jön a török! - nap mint nap ezt hallom odahaza, az apám szabóműhelyében, a vásártéren a marhákat hajtó kereskedőktől, meg a vasárnapi misén, a templomban. A felnőttek hol jajgatva, hol suttogva tárgyalják meg maguk között a királyi és a török hadakról szóló híreket. Nagyon kell fíilelni, hogy valami újat is halljak. Mondjuk arról, hogy éppen hol portyáznak a janicsárok, meg a lovas szpáhik, meg hogy mi mindent csinálnak a hadvezérek azokban a végvárakban. Igazán szeretnék látni egy olyan végvárat közelről! A legjobb az lenne, ha egy teljes páncélzatot is felpróbálhatnék karddal, lándzsával, esetleg buzogánnyal, azt meg végképp nem bánnám, ha még egy lovat is adnának alám. Majd megmutatnám én annak a török seregnek, a sok efendinek, a bégeknek, sőt, magának a szultánnak is! Csihi-puhi! De anyám szerint ez nem tréfadolog, és a szomszédasszonyokkal rengeteget sóhajtoznak, hogy micsoda szörnyű időket élünk, és hogy az itteni urak sem sokkal jobbak, mint a török. Meg hogy mióta meghalt Mátyás király, egyre cudarabb világ járja mifelénk, és hogy a szegény, egyszerű embernek már csak az a sors