A nagyenyedi két fűzfa [antikvár]

Nagyenyed a magyar nemzet zivataros éveiben legtöbb csapást kiállott városok egyike. Erdély vezérvármegyéjének, Alsófehérnek s a reformátusok törzsökös főiskolájának, a Bethlen-kollégiumnak e nemes székhelye, legutóbb 1849-ben szenvedett országra szóló vértanuságot. A városnak e romlását szelíd tüntetéssel akarta meggyászolni az irodalom akkor, amidőn 1851-ben Szilágyi Sándor "Nagyenyedi Albuma" című vállalatot indított meg. Első kötetét tizenöt előkelő dolgozótárs munkáiból szerkesztette: közéjük sorozva egy versével Petőfi Sándor is - mintha még élne; Arany Jánosnak "A dalnok búja" című költeményét találjuk e kötetben; Jókai pedig "Koronát szerelemért" című erdélyi történeti tárgyú beszélyével foglal benne helyet. A vállalat 1852-iki kötetét is nyomtatni kezdték de ez a 272. lapnál, Arany "Ráchel"-ével megszakítva, elkoboztatott.