A nagy rablás [antikvár]

1. Szerelmi viszony Rettenetes bűntényhiány ütötte fel a fejét Lambethben 1894 nyarán, és a Városszéli banda hangosan méltatlankodott emiatt. - Elképzelni sem tudom, mi üthetett ezekbe! - csattant fel a tizenegy éves Benny Kaminsky, és vagy huszadszor találta el zsebkésével az istálló padlásának fából készült oszlopát (igaz, körülbelül ugyanennyiszer el is vétette). - Elment a józan eszük a nyavalyásoknak! - Talán megjavultak - vélte Sámuel Dobney, akit csak Ménkű-nek neveztek, és koszos mutatóujjával feljebb tolta a szemüvegét. Ménkű melegszívű fiú volt, valamivel fiatalabb Bennynél, és mindig mindenkiről jót tételezett fel. - Valószínűleg feladták a bűnözést, és most konyhakertészettel foglalkoznak, vagy valami hasonlóval. Ahogy Dippy is lemondott a zsebtolvajlásról. - Dippy igazából sohasem volt zsebtolvaj - javította ki Ménkűt Angéla Peretti. - Csak azért mondja, hogy az emberek érdekesnek tartsák. - Csakhogy senki sem tartja annak - tette hozzá Angéla ikernővére, Zedina. Az ikrek egy vagy két évvel voltak fiatalabbak Bennynél és Ménkűnél. Lányok lévén valójában semmi keresnivalójuk nem lett volna egy mindenre elszánt fiúbandában, de mivel az Új Városszéli negyed minden lakója úgy félt tőlük, mint a tűztől, kivívták maguknak a bandatagság jogát. Még Crusher Watkins