A nagy indiánus-könyv II. [antikvár]

Részlet: I: FEJEZET. VITÁS VADÁSZZSÁKMÁNY. Kegyetlenül zimankós decemberi délután volt . 1793-at írt a kalendárium. A nap nyugovóra hajolt, úgy, hogy az a szánkó, amelyik a Susquehannah-folyó forrásvidékeinek hegyei közt kereste útját, erősen nekilátott, hogy felkapaszkodjék a kanyargós hegyi úton. A hegyvidék forrásai, zúgó hegyi patakjai, amelyek nyarankint elevenné teszik a kacagó zöld völgyeket, most némák voltak és mozdulatlanok. Az egész vidéket fehér lepel takarta, helyenkint méternyi mély is volt a hóréteg: a szánkó útját jobbról-balról szegélyező és biztosító cövekek is be voltak temetve a keményre fagyott hóba és az úttestből is csak az a keskeny sáv volt szabad, amelyen a szán elhaladhatott.