A méhvadász [antikvár]

Részlet a könyvből:Az ezernyolcszáztizenkettedik esztendő júliusa már vége felé járt. Derűs délutáni napsugár meleg fénye tűzött át a tölgyek között, melyek itt, az erdőnek ebben a részében csak akkorára nőttek, mint a körtefák. Karcsú törzseik, mintha kertész ültette volna, csaknem egyenlő távolságra állottak egymástól és lábaiknál az üde-zöld pázsit is vetett gyepszőnyeghez hasonlított.Nem messze a tölgyestől ezüstös szallag csillogott: a Michigan-állam őserdeinek nagy részén keresztülfolyó kalamazoo egyik ága. Ma vasutakkal összekötött városok, falvak, ültetvények terülnek el e folyó partjai mellett; akkoriban azonban csak itt-ott lehetett valami fehérbőrű szerencsepróbáló kunyhóját, vagy egy-egy indián wigwámját látni. A szép, nagy félsziget, melyet a Michigan-, Huran- és Eric-tavak óriási medencéje zár körül, vadon volt ebben az időben, a szó legigazibb értelmében.