A megtalált kulcs [antikvár]

Részlet a könyvből:"Élt egy fiú Nagyszilváson - olyan, mint a többi. Talán kicsit borzasabb volt, meg szeplősebb pajtásainál, de különben olyan egyformák voltak, hogy könnyen össze lehetne téveszteni őket. Tófalvi Sanyinak hívták, és iskolába járt, ahol se jót, se rosszat nem tudtak mondani róla - mert mikor csínytevésről volt szó, ő is csak annyit tett, mint a többiek; ha meg tanulásról... hát ő sem erőltette meg magát! Nagyszilvás dombok között meghúzódó falu. Sanyi és társai pedig falusi gyerekek voltak, akik nem játszottak kisvasúttal meg lendkerekes autóval - maguk találták ki a játékaikat. Például egy nap valamelyikük karikás ostort készített, amilyen az apjáé volt, aki a csordára ügyelt. Akkor a fiúk fogták magukat és nekiláttak pattintgatni a patakparton - olyan zajt csaptak, mint a dél-amerikai pampákon száguldó tehenészek, akik az eladni való gulyát terelik. Úgy érezték, mintha a karikás pattintásaira megnyílna a mennybolt, szétkergetvén az ég teheneit - a felhőket, amik eddig békésen legeltek a magasban. Sanyi akkor olyan nagynak képzelte magát, mint egy óriás... Csak mikor az ostorcsattanás hangja eloszlott a levegőben, lett újra maszatos, mezítlábas kisfiú, aki pityeregve adja át a karikást az utána következőnek..."